Téli napforduló

Téli napforduló december 21 – őseink hitvilága

 

Sokan illetik azzal a váddal őseinket, hogy „többistenhívők” voltak. Nem! Őseink EGY Istent tiszteltek! A természetet! Ami Mindennek – EGYségnek – a Forrása.

Univerzum

Őseink ismerték és használták a „nagy törvényt”, amit mára a tudomány is bizonyított: rezgés – energia – és anyag egyidejűleg létezik.
Őseink tudták, hogy az EGY tulajdonképpen az Isten, az Energia (a rezgés). Világszemléletük energialapú volt.
Az EGY alkotta a KETTŐT (dualitás, yin-yang, ugyanazon dolog két oldala).
A KETTŐ alkotta a HÁRMAT. A három a legfontosabb szakrális szám. Azt szimbolizálja, hogy az ÉG (yang) és a FÖLD (yin) hozta létre az Embert.
Ilyen hármasunk az Apa és az Anya, és az általuk létrehozott Gyermek. A manicheus írásokban: Fény-Atya, Fény-Szüze, Fény-Fia, “Ők a Háromság, akik a lelkünket életre hívták.”
December 21.-e az egyik legfontosabb ünnep. Az újjászülető fény ünnepe. Napisten újjászületésének és a téli napfordulónak a napja, és őseink szokása szerint ez az új év kezdete.

Ilyenkor őseink a máglyák tetejéről sólymokat röptettek az ég felé, a nép üzeneteként  a Napisten, az Élő Világegyetem számára, jeléül a Nap erejével fenntartott szövetségnek. Ez minden évben az a nap, amikor a leghosszabb az éjszaka, a legnagyobb a külső világban a sötétség – ekkor a legnagyobb a fényesség a belső világban.
A Természet átfordul téli, látszólag halott időszakába, de az Ember ekkor tudja véghezvinni a legnagyobb belső munkáit. Nem véletlen, hogy minden ősi nép emlékezetében él a Napforduló ünnepe, a Fény ünnepe.

Akkor ott vannak az egyetemes jelképek. A szarvas agancsváltása révén az örök megújulás, a halhatatlanság, az újjászületés, a Nap-Istenanya szimbóluma. A csodaszarvas egy nap pataknál áll, ami a világot a túlvilágtól elválasztó határt jelképezi. A halhatatlanság-halál szimbolika fontos eleme a víz. Ez a víz az élet és halál vize.
Vagy a TUR-UL. Jelentése: a kisebbik fény. A TUR szógyök (fiú, kisebbik) visszaköszön a Turáni-alföld, Túr folyó, de Tura városának nevében is. A Turul hivatott a felső világot az alsóval összekötni, ez a hagyomány népmeséinkben töretlenül tovább él, ugyanis Fehérlófiát is egy madár hozza fel a fényre. A Turult nem csak a gyönyörű Emese-mondából ismerhetjük. Tudvalevő, hogy királyaink mindig is a Nap fiaként tartották magukat számon, legyen szó akár az egyiptomi, akár a hun-magyar uralkodókról. A turul az isteni gondviselés és iránymutatás nemzeti jelképe.Ezt a teremtésmítoszt megőrizték számunkra – de rejtjeles módon – a magyar népmesék, mondókák, csak tudni kell ezeket a kódokat visszafejteni. De már maga a “kódolás” milyenség sem mindegy, mert a rossz kódolás rossz fordítást hoz magával. Egy ilyen félrekódolás volt az, amikor a jelképes Isten és Teremtés fogalmakat emberalakra szabták. Így lett a Nap Ádám, a Föld pedig Éva, ezzel nem kevés zűrzavart okozva – ugyanis teljesen elfelejtődött, hogy a nevek nem embereket, hanem jelképeket takarnak. Ez a félrekódolás aztán meghozta a káoszt, az erőszakot, és hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra megtestesüljön a Földön a Fény fia, aki arra tanította az embereket, hogy szeressék egymást.
Tehát láthatjuk az összefüggéseket, hogy a Természet, Isten alkotásai, testvérek vagyunk. A Természet leigázására tett kísérletek az emberiség pusztulását okozzák. A túlélés feltétele a Természet törvényeinek megismerése, és alkalmazása révén való fennmaradásunk.
Olyan időszakban vagyunk most, mint amilyen akkor volt, amikor Hunor és Magor egyesítette a hunok és a magyarok népét a turáni esküben, melynek záradéka a turáni átok. Csak ekkor voltak a mostanihoz hasonló idők. Ezért joggal feltételezhetjük azt, hogy talán ez a hatbolygós “felbuzdulás” és a Plútó átalakító energiája elég ahhoz, hogy feloldódjon a turáni átok és véget érjen a hasadás kora. Mert ekkor nem a meghasadás és harc, hanem a szent hármasság, a harmónia lesz a Magyarok Istene.
A magyarságnak küldetése van. A küldetése az, hogy rendületlenül tanítsa a “három a magyar igazság” tanát. Harmónia a testben, harmónia a tudatban és harmónia a szellemben, valamint harmónia ezek között, ez a magyar igazság. Így teremthetünk magunknak EGÉSZséges testet, boldogság-tudatot, világos szellemet.

Soltész Mónika / gyornet.eu
 
Forrás:
 
 

December 21. a téli napforduló éjszakája, mint tudjuk ekkortól kezdenek a nappalok ismét hosszabbodni. Ezt évezredek óta ünnepeljük. Szokása a múlt ködébe vész, de híven mutatja népünk csillagászati tudását és az ezzel összefüggő teremtés ritmusát. Körülöttünk minden rezeg, azaz van egy saját ritmusa. Nekünk embereknél ez egészen egyszerűen a szívdobogás. Mely a fogaltatástól a halálunkig adja nekünk mint egyszeri és megismételhetetlen alkotásoknak az alapütemünket.
A Karácsonnyal az azt övező néphagyományokban vannak eltérések vallások és tájak és az évszázadok "picit" változtatgattak rajta. Ünnepeljen mindenki a hite a jelenlegi tudása alapján békében és szeretetben kisebb nagyobb közösségei körében.


Kedves testvéreim!

A legsötétebb magyar éjszakában a SZERtűz gyújtás egy közösségi esemény, és mivel ugyan csak apró kis tüzek vagyunk a térképen, de közösséget alkotunk, ismerve- ismeretlenül, hiszen egy, közös célon munkálunk. Itt ismeri fel az ember, hogy hatalmas eleinkhez képest, mennyire lesüllyedt a ma. A SZERtűz talán egy kis vezeklés is. Ha egymásban nem találjuk meg őseinket, nem kezdjük egymást tisztelni és a rangot megadni, akkor a SZERtűz kevés, mert a fény helyén, holnapután már csak a hamu marad. Rangot nem adhatunk magunknak, csak másoknak, és ez fontos még akkor is, ha magunk ettől a ranglétrán lejjebb csúszunk. Hiszen nem ez számít. Ha Hunor lemaradt, Magyar nyúlt hátra és maga mellé segített, ha Magyar maradt le Hunor segített. Ez a mi utunk.

Elég egy gyertya is a sötétben a fényhez. Mert erről szól e nap, az önazonosság győzelméről, az EGYség, az EGÉSZség megéléséről, a SZER-etet-ről.


Koppány -a Fény táltosa
... újra eljön a Fény Táltosa és eggyé válik nemzetünk....
 
 

István átadta az országot a nyugati köpönyeg forgató, már akkor is Izraelért harcoló kereszteseknek!

Koppány ezt nem akarta, hiszen Ő az ősi szkíta keresztény vallásban hitt és elutasította a zsidó-keresztény vallás felvételét, amit a gonosz saját szájízére formált és beoltotta vele az egész világot!

Ébresztő hun magyarok! Még mindig nem késő a hun Koppány herceg tervét felvállalnotok. Hivjátok segitségül keleti hun véreiteket, akik az erős Törökország és Oroszország végtelen terein várakoznak a hivó szavatokra. Áldás!

Mindenhol azt írják a magyarokról:
egy Istent imádtak. Egyetlen egyet! A magyar volt az egyedüli nép, amelyik egy Istent imádott és tisztelte őt a felkelő napban, a teremtményeiben, az esőben a folyóban,a fákban.
Amikor bejöttünk Európába, idegenek lettünk. Idegen környezetben egy Istent imádtunk. Mi, magyarok vagyunk keresztények! Ezt a csodálatos egyistenhitet mi hoztuk magunkkal."



A születés és halál csak egy-egy kapu, nem kezdet és vég.

Régen dicsőség volt meghalni csatában az igazságért, szabadságért, a népért, Istenért.

A világ futóhomok, délibáb. A fa gyökér nélkül kiszárad, nem hoz gyümölcsöt.
 
 
Forrás:
 
Bátorság, Hit, Tudás
Oldalak